Vannak helyzetek...

Reggel indulásnál elhangzik: „Vedd fel a cipődet, és hozd a kabátodat.” A gyermek elindul a cipő felé, majd félúton megáll, ránéz a szülőre, és megkérdezi: „mit is kell hoznom?” Mintha a mondat első fele megmaradt volna, a második nem.

Vacsoránál a szülő három dolgot mond egymás után. A gyermek az elsőt teljesíti, a másodiknál már elbizonytalanodik, a harmadiknál teljesen megáll, és újra kell kérdeznie.

Csoporthelyzetben az óvónő utasítása elhangzik, a többiek elindulnak, a gyermek viszont késve reagál, vagy csak akkor kapcsol, amikor már látja a többieket.

Sokszor az is előfordul, hogy egy egyszerű kérdésnél („mit kérsz inni?”) hosszabb gondolkodás után érkezik a válasz, mintha a kérdés nem azonnal lenne elérhető.

Amikor a gyermek látszólag hallja, amit mondanak neki, mégis mintha nem oda érkezne meg az információ, ahol döntést kellene hoznia. A szülő elmond egy egyszerű utasítást – öltözés, indulás, pakolás – a gyermek ránéz, akár el is indul, majd pár másodperc múlva megáll, visszakérdez, vagy teljesen más irányba megy tovább. Gyakran nem egyértelmű, hol csúszott el a folyamat.

Sok családban ez ismétlődő élmény: a mondatok nem mindig állnak össze egységes cselekvéssé, mintha a hallott információ nem minden esetben lenne stabilan feldolgozható. Különösen csoporthelyzetben vagy zajos környezetben válik ez hangsúlyossá, amikor több inger egyszerre versenyez a figyelemmel.

Ez a mindennapi működés mindkét oldalon bizonytalanságot hozhat.

A szülőben gyakran megjelenik az a kérdés, hogy ez vajon figyelmetlenség, szándékos ellenállás, vagy valami más. Az ismétlések száma nő, a helyzetek egyre kontrolláltabbá válnak, miközben a bizonytalanság is erősödik: mikor „kellene már mennie magától”?

A gyermek oldalán ez másképp jelenik meg. Nem feltétlenül érzékeli hibaként a helyzetet, inkább úgy éli meg, hogy az információ néha nem áll össze teljesen. Mintha egy mondat nem mindig érkezne meg egyben, hanem részekben, amelyekből nehezebb egységes cselekvést szervezni.

Ez a kettősség – a kívülről következetlenségnek tűnő működés és a belül nem teljesen összeálló információ – az, ami a legtöbb feszültséget okozza a mindennapokban. Az ilyen helyzetek hátterében nem feltétlenül viselkedési probléma áll. Gyakran arról van szó, hogy a beszéd, a figyelmi szabályozás és az auditív információfeldolgozás nem minden helyzetben működik azonos stabilitással.

Ez azt jelenti, hogy a hallott információ és a végrehajtott cselekvés között időnként megszakad vagy elhalványul a kapcsolat. Nem minden inger kap ugyanolyan súlyt, és nem minden helyzetben áll össze ugyanúgy a jelentés.

Ez a terület ezért nem egyetlen tünetről szól, hanem arról, hogyan működik együtt több idegrendszeri folyamat: hogyan lesz a hallott mondatból végrehajtott cselekvés – vagy miért nem mindig lesz az.